Nyócker, avagy ahol a mélyszegénység találkozik az AMG Mercivel
A cím feltétlen igazsága (mely szerint hatalmas kontrasztok vannak a „nyóckerben”), ellenére mégsem ez késztetett arra, hogy ezt a képsorozatot elkészítsem.
Rettenetesen sajnálom, hogy gyermek és fiatalkoromban nem készítettem képeket az akkori Budapestről, például Pesterzsébetről, ahol rengeteg időt töltöttem a nagyanyáméknál. A mai napig él a fejemben egy egész rakás, soha el nem készített fekete-fehér kép. Hogy az anyag akkor miért lett mégis színes? Azért, mert a színeken keresztül szerettem volna aktualizálni, korhűvé tenni a képeket, nem letagadva a készítés idejét. Szóval a késztetésem igen erős arra, hogy a régies Budapestet megmutassam az én nézőpontomból. Adódott tehát a helyszín, hiszen a „nyóckerben” bőven vannak még olyan házak – a sok új építésű mellett -, amelyek felújítatlanok és még háborús nyomokat is viselnek. Korábbi önmagammal ellentétben, azért most próbáltam az életet is belecsempészni az anyagba. Ennek kapcsán természetesen voltak „kalandjaim” is. Például amikor egy szép, napsütéses vasárnap délelőtt, egy romos épület ablakait fotózva megszólított egy férfi, aki címke nélküli műanyagflakonjából kannásbort kortyolgatott. Kiderült, hogy ipari alpinista, és az is, hogy nemrég szabadult a „böriből”. Hosszasan elbeszélgettünk, majd az igen udvariasan megfogalmazott kérdésemre, hogy miért volt a kaptárban, azt a választ kaptam, hogy „hát elcsórtam ezt-azt”. (Kacsintás). Majdnem minden képhez tartozik tehát egy sztori. Sokan kérdezték, hogy nem féltem-e drága kamerával ott mászkálni, belopódzni nyitott bérházak udvarára. Korábban talán tartottam volna attól, hogy ott bóklásszak a sötét nyomasztó utcákon, most azonban nem. Talán a korral jár, nem tudom. Minden percét élveztem/élvezem az anyag elkészítésének és bízom benne, hogy ez átjön a képekből is és aki megnézi szintén örömét leli benne.
A készítés ideje: 2022 szeptember - október
